Chapter One
(Első fejezet)
 
Lefékeztem, a nagy vajszínű családi ház előtt. Kiszálltam, a kocsiból, és a csomagtartóhoz sétáltam. Kivettem belőle az ajándékokat, majd bezártam az autót. Elindultam a ház felé. Fél úton jártam, amikor a bejárati ajtó kinyílt, és Leslie lépett ki rajta.  Rám mosolygott és megölelt, amikor oda értem hozzá.
-         Rég láttalak hugi. – mondtam neki. Már legalább fél éve nem láttuk egymást. Elvoltam foglalva a munkámmal. Végül is a vámpírölés, nem olyan könnyű meló. De engem csak ez az egy dolog kapcsol ki igazán.  Hét évvel ezelőtt, egy vámpír megölte az édesapámat. Akkor fogadtam meg, hogy minden vámpírt aki a szemem elé kerül, meg fogok ölni. Négy éve vettek fel, a CSI különleges osztályára. Bérgyilkos vagyok. De én csak vámpírokra szakosodtam. A társam is vámpír, de ő a jó oldalon áll. Annyit tudok róla, hogy 156 éves. Egy útja alkalmával (London-Wembley) egy csapat újszülött vámpír támadt rá, és mielőtt meghalt volna, valaki kimentette szorult helyzetéből. Egy kunyhóban tért magához, és eszeveszetten kívánta a vért. A mai napig nem tudja hogy ki mentette meg. Ekkor harminc éves volt.  Bill, eleinte sok emberrel végzett, de aztán megtanult bánni a vérszomjával. Mára már tökéletesre fejlesztette. Vannak önkéntes donorai, és azokból táplálkozik. Vagy a 2000-ben megjelent szintetikus vérrel. Igaz nem olyan mint az igazi vér, de szomjoltónak jó.   Ha a családjáról kérdezem, hirtelen bezárkózik és nem mondd semmit. Szerintem jól összedolgozunk. Ő a megtestesült nyugalom, és előrelátás, én meg a heves, hideg fejjel döntés.
- Hiányoztál. – sóhajtott, majd betessékelt a házba. Az orromat a frissen sült pulyka illata csapja meg. Mennyei. Már nem is tudom mióta nem ettem rendes házi kosztot. Billel ma délelőtt értünk haza, és a gyerekeknek, a reptéri ajándék boltban vettem meg a karácsonyi ajándékot.
- Srácok itt van Prue néni. – kiáltott fel, húgom az emeletre. Odafönt kinyílt egy ajtó. Lábdobogás hallatszott, és a következő pillanatban, a két kis lurkó ott ált előttem.
- Sziasztok!! – köszöntem nekik, és megöleltem őket. Átadtam az ajándékokat. Sara nagyon örült, a Barbie-nak, és George is eljátszott a labdájával. Tom bukkant fel, a dolgozószobájából, és üdvözölt. Tom és Leslie négy éve házasok, és ahogy én látom nagyon boldogok. Leslie két csodálatos gyermeknek adott életet. Tom brókerként dolgozik, viszonylag sokat keres. 17 évesen, még én is olyan életre vágytam mint Leslie. Családot akartam, gyerekeket akikre vigyázhatok, és szerető férjet akinek finom meleg vacsorát főzhetek. Egy gyönyörű házat, medencével, és egy kisebb kertel, valamint egy Lucky nevű kutyust. De az álmom szétfoszlott, és most nemhogy gyerekeim, de még pasim sincs. Az állásom miatt nem is lehetne, hisz én a legváratlanabb helyzetekben is tudok megbízást kapni. Ramaty egy élet, de nem érdekel. Csak apu gyilkosát akarom megtalálni, hogy megölhessem. Eddig csak annyit tudok, hogy apu a vámpír maffia főnökétől kért kölcsön, de nem fizette vissza a pénzt, ezért megölték. A mire mindezt kiderítettem, és vissza mentem oda ahol régen laktunk, a maffia már más városba költözött. Mindegyik vámpírt fel fogom kutatni, és megölöm. Nem könyörülök semelyiken. Ha anyu itt lenne, azt mondaná, hogy a bosszú nem old meg semmit. Azt mondaná, hogy éjek végre rendes életet, és bocsássak meg. De én nem tudok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Anyu. Leslie születése után halt meg.
- Gyertek, kész a vacsora. – mélázásomból, Leslie hangja szakított ki. Észre sem vettem, hogy időközben a kanapéra ültettek. Előttem a hatalmas díszes karácsonyfa állt. Kislány koromban, mindig imádtam a fát nézni. Olyan gyönyörű volt. Felálltam, és az ebédlőbe sétáltam, Sara társaságában, aki éppen a Barbieja haját fésülte. A karácsonyi asztal remekül nézett ki. Leslie bizonyára egész nap azon fáradozott, hogy elkészítse a menüt. Mindenki helyet foglalt az asztalnál, kivéve én. Kimentem a konyhába, segíteni a húgomnak.
- Te vidd ki a pulykát, én viszem a köretet. – mondta Leslie, és a kezembe adta a pulykás tálat. Az arcomhoz emeltem és megszagoltam.
- Isteni illata van hugi. Most is kitettél magadért. – rá kacsintottam, majd kiléptem az ebédlőbe. Leraktam a pulykát az asztalra, és helyet foglaltam. Miután mindenki az asztalnál volt, el kezdtük a vacsorát. Jó nagy adag ételt pakoltam a tányéromra. Nem tudhatom hogy mikor eszek következőleg. Bármikor hívhatnak, hogy újabb munka van.  Számba vettem az első falatot. Nagyon ízlett. Vacsora után, elbúcsúztam, és elindultam hazafelé. Már nagyon álmos voltam. Bepattantam a kocsimba, és elindultam a belváros felé. A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Bill volt az.
- Szia Bill. Újabb meló? – kérdeztem, miközben megelőztem, egy ezüst Volvót. Egy öreg pasi ült benne, és amikor elmentem mellette, valamit tátogott nekem. Nem érdekelt, hogy mit mond. Nem tudok olyan lassan totyorogni mint ő.
- Igen. Holnap reggel a fél tízes járattal, indulunk Bostonba. Ráakadtak egy már régóta keresett, maffia klánra. – adta meg az infókat. Egy percig nem szólalt meg. Már azt hittem letette amikor, beleszólt a telefonba. – És Prue, a maffia klán főnöke, Steven Rogester. A mostani neve,  Santino. – nem bírtam megszólalni. Ennyi év után, végre rábukkantak. Milyen édes a bosszú.
- Minden rendben? – kérdezte Bill. A hangja aggodalomról árulkodott.
- Naná, hogy minden OK. Hiszen megvan apám gyilkosa. – nyugtattam meg Billt. Leparkoltam az emeletes ház előtt, és leállítottam a kocsit.
- Akkor érted megyek kilencre. – mondtam neki.

- Jól van. Aludj jól Lodge. – letettük a telefont, és én kiszálltam az autóból. A kapuban beütöttem a kódot, majd fellifteztem, a negyedikre. A lakásom elég kicsi, de nekem pont jó. Körülbelül csak fél hónapot töltök itt, a többit a munkám miatt, hotelekben, vagy bérházakban. Bezártam magam mögött az ajtót, és ráfordítottam a reteszt. Levettem a bőrdzsekimet, és a pisztolytáskámat. Közben a fürdőszoba felé indultam. Egy forró zuhany igazán jólesne. Beléptem a fürdőbe, és lefejtettem magamról a ruháimat. Megnyitottam a csapot, és beálltam a zuhany alá. Kibontottam, eddig copfban levő hajamat és ráirányítottam a vízsugarat. Zuhanyzás után, a hálóba mentem, és eldőltem az ágyon. A pisztolyomat, az éjjeli szekrényre raktam. Hamarosan elnyomott az álom.

Szerző: Lizzie13  2010.02.17. 19:02 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://crepusculo.blog.hu/api/trackback/id/tr871767037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FantasyGirl 2010.02.23. 21:17:27

Most találtam meg a blogot és tetszett mind a két féle írás! Várom a kövi részeket!