Chapter One
(Első fejezet)
 
Lefékeztem, a nagy vajszínű családi ház előtt. Kiszálltam, a kocsiból, és a csomagtartóhoz sétáltam. Kivettem belőle az ajándékokat, majd bezártam az autót. Elindultam a ház felé. Fél úton jártam, amikor a bejárati ajtó kinyílt, és Leslie lépett ki rajta.  Rám mosolygott és megölelt, amikor oda értem hozzá.
-         Rég láttalak hugi. – mondtam neki. Már legalább fél éve nem láttuk egymást. Elvoltam foglalva a munkámmal. Végül is a vámpírölés, nem olyan könnyű meló. De engem csak ez az egy dolog kapcsol ki igazán.  Hét évvel ezelőtt, egy vámpír megölte az édesapámat. Akkor fogadtam meg, hogy minden vámpírt aki a szemem elé kerül, meg fogok ölni. Négy éve vettek fel, a CSI különleges osztályára. Bérgyilkos vagyok. De én csak vámpírokra szakosodtam. A társam is vámpír, de ő a jó oldalon áll. Annyit tudok róla, hogy 156 éves. Egy útja alkalmával (London-Wembley) egy csapat újszülött vámpír támadt rá, és mielőtt meghalt volna, valaki kimentette szorult helyzetéből. Egy kunyhóban tért magához, és eszeveszetten kívánta a vért. A mai napig nem tudja hogy ki mentette meg. Ekkor harminc éves volt.  Bill, eleinte sok emberrel végzett, de aztán megtanult bánni a vérszomjával. Mára már tökéletesre fejlesztette. Vannak önkéntes donorai, és azokból táplálkozik. Vagy a 2000-ben megjelent szintetikus vérrel. Igaz nem olyan mint az igazi vér, de szomjoltónak jó.   Ha a családjáról kérdezem, hirtelen bezárkózik és nem mondd semmit. Szerintem jól összedolgozunk. Ő a megtestesült nyugalom, és előrelátás, én meg a heves, hideg fejjel döntés.
- Hiányoztál. – sóhajtott, majd betessékelt a házba. Az orromat a frissen sült pulyka illata csapja meg. Mennyei. Már nem is tudom mióta nem ettem rendes házi kosztot. Billel ma délelőtt értünk haza, és a gyerekeknek, a reptéri ajándék boltban vettem meg a karácsonyi ajándékot.
- Srácok itt van Prue néni. – kiáltott fel, húgom az emeletre. Odafönt kinyílt egy ajtó. Lábdobogás hallatszott, és a következő pillanatban, a két kis lurkó ott ált előttem.
- Sziasztok!! – köszöntem nekik, és megöleltem őket. Átadtam az ajándékokat. Sara nagyon örült, a Barbie-nak, és George is eljátszott a labdájával. Tom bukkant fel, a dolgozószobájából, és üdvözölt. Tom és Leslie négy éve házasok, és ahogy én látom nagyon boldogok. Leslie két csodálatos gyermeknek adott életet. Tom brókerként dolgozik, viszonylag sokat keres. 17 évesen, még én is olyan életre vágytam mint Leslie. Családot akartam, gyerekeket akikre vigyázhatok, és szerető férjet akinek finom meleg vacsorát főzhetek. Egy gyönyörű házat, medencével, és egy kisebb kertel, valamint egy Lucky nevű kutyust. De az álmom szétfoszlott, és most nemhogy gyerekeim, de még pasim sincs. Az állásom miatt nem is lehetne, hisz én a legváratlanabb helyzetekben is tudok megbízást kapni. Ramaty egy élet, de nem érdekel. Csak apu gyilkosát akarom megtalálni, hogy megölhessem. Eddig csak annyit tudok, hogy apu a vámpír maffia főnökétől kért kölcsön, de nem fizette vissza a pénzt, ezért megölték. A mire mindezt kiderítettem, és vissza mentem oda ahol régen laktunk, a maffia már más városba költözött. Mindegyik vámpírt fel fogom kutatni, és megölöm. Nem könyörülök semelyiken. Ha anyu itt lenne, azt mondaná, hogy a bosszú nem old meg semmit. Azt mondaná, hogy éjek végre rendes életet, és bocsássak meg. De én nem tudok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Anyu. Leslie születése után halt meg.
- Gyertek, kész a vacsora. – mélázásomból, Leslie hangja szakított ki. Észre sem vettem, hogy időközben a kanapéra ültettek. Előttem a hatalmas díszes karácsonyfa állt. Kislány koromban, mindig imádtam a fát nézni. Olyan gyönyörű volt. Felálltam, és az ebédlőbe sétáltam, Sara társaságában, aki éppen a Barbieja haját fésülte. A karácsonyi asztal remekül nézett ki. Leslie bizonyára egész nap azon fáradozott, hogy elkészítse a menüt. Mindenki helyet foglalt az asztalnál, kivéve én. Kimentem a konyhába, segíteni a húgomnak.
- Te vidd ki a pulykát, én viszem a köretet. – mondta Leslie, és a kezembe adta a pulykás tálat. Az arcomhoz emeltem és megszagoltam.
- Isteni illata van hugi. Most is kitettél magadért. – rá kacsintottam, majd kiléptem az ebédlőbe. Leraktam a pulykát az asztalra, és helyet foglaltam. Miután mindenki az asztalnál volt, el kezdtük a vacsorát. Jó nagy adag ételt pakoltam a tányéromra. Nem tudhatom hogy mikor eszek következőleg. Bármikor hívhatnak, hogy újabb munka van.  Számba vettem az első falatot. Nagyon ízlett. Vacsora után, elbúcsúztam, és elindultam hazafelé. Már nagyon álmos voltam. Bepattantam a kocsimba, és elindultam a belváros felé. A mobilom rezegni kezdett a zsebemben. Bill volt az.
- Szia Bill. Újabb meló? – kérdeztem, miközben megelőztem, egy ezüst Volvót. Egy öreg pasi ült benne, és amikor elmentem mellette, valamit tátogott nekem. Nem érdekelt, hogy mit mond. Nem tudok olyan lassan totyorogni mint ő.
- Igen. Holnap reggel a fél tízes járattal, indulunk Bostonba. Ráakadtak egy már régóta keresett, maffia klánra. – adta meg az infókat. Egy percig nem szólalt meg. Már azt hittem letette amikor, beleszólt a telefonba. – És Prue, a maffia klán főnöke, Steven Rogester. A mostani neve,  Santino. – nem bírtam megszólalni. Ennyi év után, végre rábukkantak. Milyen édes a bosszú.
- Minden rendben? – kérdezte Bill. A hangja aggodalomról árulkodott.
- Naná, hogy minden OK. Hiszen megvan apám gyilkosa. – nyugtattam meg Billt. Leparkoltam az emeletes ház előtt, és leállítottam a kocsit.
- Akkor érted megyek kilencre. – mondtam neki.

- Jól van. Aludj jól Lodge. – letettük a telefont, és én kiszálltam az autóból. A kapuban beütöttem a kódot, majd fellifteztem, a negyedikre. A lakásom elég kicsi, de nekem pont jó. Körülbelül csak fél hónapot töltök itt, a többit a munkám miatt, hotelekben, vagy bérházakban. Bezártam magam mögött az ajtót, és ráfordítottam a reteszt. Levettem a bőrdzsekimet, és a pisztolytáskámat. Közben a fürdőszoba felé indultam. Egy forró zuhany igazán jólesne. Beléptem a fürdőbe, és lefejtettem magamról a ruháimat. Megnyitottam a csapot, és beálltam a zuhany alá. Kibontottam, eddig copfban levő hajamat és ráirányítottam a vízsugarat. Zuhanyzás után, a hálóba mentem, és eldőltem az ágyon. A pisztolyomat, az éjjeli szekrényre raktam. Hamarosan elnyomott az álom.

Szerző: Lizzie13  2010.02.17. 19:02 1 komment

Sziasztok!!

Én vagyok a blog társ szerkeztője, ésd úgy gondoltam hogy bemutatkozom nektek!

A nevem Lizzie, és 15 éves vagyok! Imádok írni, és a blogjaitokat olvasgatni. Énis felraktam pár "művemet" a világhálóra. Ha van kedved írj e-mailt nekünk, hogy a ted fanficedet is felrakjuk a blogba!

Hát ennyi lenne!!

puszi: Lizzie

Szerző: Lizzie13  2010.02.17. 18:47 Szólj hozzá!

Szerelem első . . . ?

 

Pillanatok alatt futattam le a lehetőségeket a fejemben:
 
A) Visszafojtott  lélegzettel rámosolyogni és elfutni a parkolóból . Ez rettentő nehéznek tűnt az édes illat ami belőle áradt, mint megannyi virág mézzel és valami felismerhetetlennel vegyítve mindennél jobban vonzott…
 
B) Nem törődni semmivel és senkivel neki esni de csak finoman , először elcsábítanám , aztán végeznék vele. Nem érdekelne van e valaki rajtunk kívül a parkolóban odasétálnék hozzá és finoman megcsókolnám aztán mikor már ő is lendületbe jött hátra lökném a hideg , vizes betonra , és a nyakát csókolgatnám majd mikor már azt hinné –igen! ez az a lány – akkor végeznék vele. Senkise állíthatna meg ! Ez tűnik a könnyebbnek , tehát ezt fogom bevetni.
Megindultam felé. Már fél úton jártam , amikor rám mosolygott. Szegény tudatlan halandó. Hát nem tudja hogy veszélyes egy vámpírra mosolyogni? Honnan is tudhatná… De abban a pillanatban amikor rám mosolygott másodjára már valami más hasított belém. A szörny aki eddig tombolt belsőmben szinte kiáltva , hogy öld meg Bianca , öld meg! elhallgatott. Helyére egy kedves , mosolygós ,szexi lány jött az én képemben elhessegetve a másik lányt. Hirtelen átéreztem mindent mit gondol a kis énem , mit érez a fiú iránt. Szerette őt, szerette határozottan . De nem csak őt a vére édes illatát is . A kettő között vívódott. 
Észrevettem , hogy már a fiú előtt állok , méghozzá elég közel.
Nyaka csak pár centire lehetett az ajkaimtól. Ha egy kicsit pipiskedek pont bele tudom mélyeszteni fogaim…
De ekkor bevillant apu képe , és az életünk amit felépített itt nekünk.
- Bianca nem teheted meg! – Hallottam kedves kis énemet
- De senkise lát…
- Az imént szerettél bele ebbe a fiúba! Megakarod ölni?
- Nem , az nem lenne szép tőllem…
 
Eszmecserémből magammal egy édes , bársonyos hang ébresztett fel.
-      Ne haragudj, minden rendben?   - Már , hogy lenne minden rendben? Éppen most találtam meg a nagy őt , aki halandó  és illata annyira csábít , hogy bármikor megölhetem!
-      Ppeerszee.. – hebegtem
-      Adam Felton – nyújtott kezet.
Belehelyeztem kezemet a tenyerébe.
-      Bianca Crowley
-      Örvendek Bianca!
-      Szintúgy – mondtam majd gyors léptekkel cikáztam vissza Austinhoz , hogy beszámoljak neki arról ami történt.
Szerző: Swanbell  2010.02.15. 22:58 Szólj hozzá!

Címkék: fanfiction adam bianca you belong with me

 Sziasztok!

Hosszas keresgélés után megvan a társszerkestőnk is , szóval kezd összeállni a blog , Lizzie néven találjátok meg ( reményeim szerint... ) Ha minden jól megy akkor tőlle is olvashattok szerzeményeket. Hamarosan friss!

Szerző: Swanbell  2010.02.15. 17:17 Szólj hozzá!

Címkék: fanfic lizzie társszerk

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy újabb unalmas nap kezdete...
 
A falon lévő órámra néztem éjfél volt. Majd meghaltam az unalomtól. Főleg este. Minden este magányos és hosszú. Néha azt kívánom bár ember lehetnék , hogy áttudjam aludni ezt az időt. Talán elmegyek vadászni , vagy mondjuk lemehetnék Austinhoz és Michaelhez mondjuk társasozni vagy DVD-zni. Szerettem velük lógni, talán azért vagyok olyan fiús. Végül is egy forró fürdőnél maradtam a kedvenc zenéimmel egybekötve. Reggel 5-kor kimásztam a kádból és felöltöztem. Kivettem a szekrényből találomra egy csőnacit egy lapos talpú hosszú csizmát és a kedvenc kötött fehér pulcsimat. Eléggé cuki voltam. A hajam leengedtem és kivasaltam, majd lementem a nappaliba. Beszélgettem egy kicsit a srácokkal , majd apu és anyu is lejöttek. Bár nem voltunk vér szerinti rokonságban , mindennél jobban szerettük egymást.                               
-      Jössz velem suliba Bianca ? – ajánlkozott Austin
-      Hmm motorral megyünk? – tudta , hogyha igent mondok akkor suli előtt még teszünk egy-két kört a városban.
-      Persze!
-      Akkor indulhatunk is!
Nyomtam egy puszit anyu és apu arcára , és persze az öcsém se maradt ki , majd már indultunk is a garázsba. Felvettük a sisakokat , de csak azért , hogy betartsuk a szabályokat, majd Aust gázt adott és már repültünk is. Körbe a városon  vigyáztunk , hogy a rezervátum határát ne lépjük át , mert akkor jönnek a kisfarkasok és harcba lendülnek , mint eddig minden alkalommal. Egyetlen egy kölyköt bírtam a rezervátumból Naten Blacket. Ő állította le mindig a többieket ha azok támadásba lendültek , és mindig olyan kedvesen nézett rám és a családomra is. Talán egyszer összejöhetnénk , úgyis van az a dolog a farkasoknál a bevésődéses cucc. Elképzeltem ahogy mi a halálos ellenségek összeházasodunk , és attól fogva lenne egy kötelék a vámpírok és farkasok között. Elhessegettem a gondolataimat és onnantól fogva csak a motorozásra koncentráltam.
 
-      Mééég! Mééég! Méééég! – Ujjongtam a második kör után
-      Megígérted hogy nem lesz több! – Szidott le bátyám
-      Akkor had vezessek én a suliig! – kérleltem kiscica szemekkel
-       Ajj jolvan , de nem mehetsz 90 fölött megértetted?
-      Meg…
Persze hogy többel mentem mint 90 néha hallottam ahogy Austin kiabál hogy lassítsak de nem érdekelt. Gázt adtam.
Ahogy bekanyarodtam a sarkon a sulinál a semmiből termett előttem pár méterre egy fiú. Még sohasem láttam , biztos ő az új gyerek. Lassítottam mondván nem kéne első napján elütnöm , talán majd máskor. Ezért lekanyarodtam a parkolóhoz és beparkoltam Michael Mercédesze mellé. Az imént látott srác a suli felé tartott. Pontosabban felénk. Levettem a sisakot , hogy jobban láthassam , plusz , hogy levegőt vehessek mert egy ien izében azt kellemesen nem lehet. Egész helyes gondoltam magamban amikor levettem és rámosolyogtam. Mosolyom gyorsan hervadt le és változott vicsorgássá mikor megéreztem vér édes illatát.
Szerző: Swanbell  2010.02.14. 20:53 Szólj hozzá!

Címkék: fanfiction adam bianca fanfics you belong with me

 

A világon már mindenki ismeri azt a sztorit amikor bele szeret egy vámpír fiú a halandó lányba. Mi van akkor , hogyha ez fordítva történik?  Mivan ha Bianca nem bír magával , és egy végzetes balesetet okoz szeretetével? Mi történik ha Adamet nem érdekli kedvese ,,rossz oldala” és képes belemenni akármibe?
Szerző: Swanbell  2010.02.14. 20:50 Szólj hozzá!

Címkék: me you with belong

Köszöntök mindenkit!

Először is bekell ismernem elég béna blogot hoztam össze , de remélem ez a jövőben javulni fog! Ha esetleg egy vállalkozó szellemű „olvasóm” szeretne ebben segíteni azt nagyon  megköszönném! Az alábbi címen tudsz jelentkezni : swanbell@freemail.hu Terveim szerint a blogon lesz Fanfiction amiket nagyon szívesen fogadok , ha írtál! Ezeket is a fenti címre küldheted el. Nagyon szeretnék még történeteket hallani arról is ki hogyan ismerkedett meg a Twilight Sagaval ! Képeket , cikkeket , videókat vagy saját készítésű cuccokat ,de ötleteket  a bloggal kapcsolatban is küldhettek nekem e-mailben nem fogok megharagudni érte !

Swanbell

 

 

 

Szerző: Swanbell  2010.02.14. 11:44 Szólj hozzá!

Címkék: welcome edward bella alkonyat fanfics