Egy újabb unalmas nap kezdete...
A falon lévő órámra néztem éjfél volt. Majd meghaltam az unalomtól. Főleg este. Minden este magányos és hosszú. Néha azt kívánom bár ember lehetnék , hogy áttudjam aludni ezt az időt. Talán elmegyek vadászni , vagy mondjuk lemehetnék Austinhoz és Michaelhez mondjuk társasozni vagy DVD-zni. Szerettem velük lógni, talán azért vagyok olyan fiús. Végül is egy forró fürdőnél maradtam a kedvenc zenéimmel egybekötve. Reggel 5-kor kimásztam a kádból és felöltöztem. Kivettem a szekrényből találomra egy csőnacit egy lapos talpú hosszú csizmát és a kedvenc kötött fehér pulcsimat. Eléggé cuki voltam. A hajam leengedtem és kivasaltam, majd lementem a nappaliba. Beszélgettem egy kicsit a srácokkal , majd apu és anyu is lejöttek. Bár nem voltunk vér szerinti rokonságban , mindennél jobban szerettük egymást. - Jössz velem suliba Bianca ? – ajánlkozott Austin
- Hmm motorral megyünk? – tudta , hogyha igent mondok akkor suli előtt még teszünk egy-két kört a városban.
- Persze!
- Akkor indulhatunk is!
Nyomtam egy puszit anyu és apu arcára , és persze az öcsém se maradt ki , majd már indultunk is a garázsba. Felvettük a sisakokat , de csak azért , hogy betartsuk a szabályokat, majd Aust gázt adott és már repültünk is. Körbe a városon vigyáztunk , hogy a rezervátum határát ne lépjük át , mert akkor jönnek a kisfarkasok és harcba lendülnek , mint eddig minden alkalommal. Egyetlen egy kölyköt bírtam a rezervátumból Naten Blacket. Ő állította le mindig a többieket ha azok támadásba lendültek , és mindig olyan kedvesen nézett rám és a családomra is. Talán egyszer összejöhetnénk , úgyis van az a dolog a farkasoknál a bevésődéses cucc. Elképzeltem ahogy mi a halálos ellenségek összeházasodunk , és attól fogva lenne egy kötelék a vámpírok és farkasok között. Elhessegettem a gondolataimat és onnantól fogva csak a motorozásra koncentráltam.
- Mééég! Mééég! Méééég! – Ujjongtam a második kör után
- Megígérted hogy nem lesz több! – Szidott le bátyám
- Akkor had vezessek én a suliig! – kérleltem kiscica szemekkel
- Ajj jolvan , de nem mehetsz 90 fölött megértetted?
- Meg…
Persze hogy többel mentem mint 90 néha hallottam ahogy Austin kiabál hogy lassítsak de nem érdekelt. Gázt adtam.
Ahogy bekanyarodtam a sarkon a sulinál a semmiből termett előttem pár méterre egy fiú. Még sohasem láttam , biztos ő az új gyerek. Lassítottam mondván nem kéne első napján elütnöm , talán majd máskor. Ezért lekanyarodtam a parkolóhoz és beparkoltam Michael Mercédesze mellé. Az imént látott srác a suli felé tartott. Pontosabban felénk. Levettem a sisakot , hogy jobban láthassam , plusz , hogy levegőt vehessek mert egy ien izében azt kellemesen nem lehet. Egész helyes gondoltam magamban amikor levettem és rámosolyogtam. Mosolyom gyorsan hervadt le és változott vicsorgássá mikor megéreztem vér édes illatát.
