Szerelem első . . . ?

 

Pillanatok alatt futattam le a lehetőségeket a fejemben:
 
A) Visszafojtott  lélegzettel rámosolyogni és elfutni a parkolóból . Ez rettentő nehéznek tűnt az édes illat ami belőle áradt, mint megannyi virág mézzel és valami felismerhetetlennel vegyítve mindennél jobban vonzott…
 
B) Nem törődni semmivel és senkivel neki esni de csak finoman , először elcsábítanám , aztán végeznék vele. Nem érdekelne van e valaki rajtunk kívül a parkolóban odasétálnék hozzá és finoman megcsókolnám aztán mikor már ő is lendületbe jött hátra lökném a hideg , vizes betonra , és a nyakát csókolgatnám majd mikor már azt hinné –igen! ez az a lány – akkor végeznék vele. Senkise állíthatna meg ! Ez tűnik a könnyebbnek , tehát ezt fogom bevetni.
Megindultam felé. Már fél úton jártam , amikor rám mosolygott. Szegény tudatlan halandó. Hát nem tudja hogy veszélyes egy vámpírra mosolyogni? Honnan is tudhatná… De abban a pillanatban amikor rám mosolygott másodjára már valami más hasított belém. A szörny aki eddig tombolt belsőmben szinte kiáltva , hogy öld meg Bianca , öld meg! elhallgatott. Helyére egy kedves , mosolygós ,szexi lány jött az én képemben elhessegetve a másik lányt. Hirtelen átéreztem mindent mit gondol a kis énem , mit érez a fiú iránt. Szerette őt, szerette határozottan . De nem csak őt a vére édes illatát is . A kettő között vívódott. 
Észrevettem , hogy már a fiú előtt állok , méghozzá elég közel.
Nyaka csak pár centire lehetett az ajkaimtól. Ha egy kicsit pipiskedek pont bele tudom mélyeszteni fogaim…
De ekkor bevillant apu képe , és az életünk amit felépített itt nekünk.
- Bianca nem teheted meg! – Hallottam kedves kis énemet
- De senkise lát…
- Az imént szerettél bele ebbe a fiúba! Megakarod ölni?
- Nem , az nem lenne szép tőllem…
 
Eszmecserémből magammal egy édes , bársonyos hang ébresztett fel.
-      Ne haragudj, minden rendben?   - Már , hogy lenne minden rendben? Éppen most találtam meg a nagy őt , aki halandó  és illata annyira csábít , hogy bármikor megölhetem!
-      Ppeerszee.. – hebegtem
-      Adam Felton – nyújtott kezet.
Belehelyeztem kezemet a tenyerébe.
-      Bianca Crowley
-      Örvendek Bianca!
-      Szintúgy – mondtam majd gyors léptekkel cikáztam vissza Austinhoz , hogy beszámoljak neki arról ami történt.
Szerző: Swanbell  2010.02.15. 22:58 Szólj hozzá!

Címkék: fanfiction adam bianca you belong with me

A bejegyzés trackback címe:

https://crepusculo.blog.hu/api/trackback/id/tr871761953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása